1. fejezet.

Miközben az Augusztusi "nagy" bevásárlást végeztem drágalátos anyukám parancsára, Boldognak hitt életemről gondolkoztam...Többek között arról is hogy, hogy lehet az, hogy 3 nap van az új sulimig(igen új suli...új osztársak...ugyanis gimis leszek) és egyátalán nem izgulok?...Normális ez? Talán azért mert a bátyám, aki odajár abba a suliba ahova járni fogok megnyugtatott, hogy jó suli.Hát lehet, hogy neki az mivel Ő a suli legmenőbb sráca...De akkor is.Izgulnom kéne.Bár azért örülök, hogy nem.Inkább lehetnék kiváncsi.Csak az a baj, hogy kb. 50x voltam már abba a suliba, a bátyám jóvoltából, és mindent ismerek.Kivéve az új osztálytársakat.De ott vannak tesóm haverjai akikkel remekül kijövök. Semmi ok az izgalomra.Vagy kiváncsiságra. A Bátyám Deryck már kint várt a kocsiban.Gyorsan a pénztárhoz rohantam és egy tök helyes fiúnál fizettem. Nagyon ari volt amikor megkérdezte:-segítsek bepakolni?
-köszi nem kell elboldogulok egyedül is. –majd egy mosolyt küldtem felé. Nagyon ari volt. Mikor kiértem a kocsihoz meséltem Deryck-nek a srácról.  -ugyanmár...akik itt dolgoznak azok csakis szánalmas kis pancserek lehetnek.                                                                                                                                                                                                        Ezt az egyet nem bírtam a bátyámban...túlságosan is azt képzelte magáról, hogy Ő az isten és mindenki más csak egy jelentéktelen ember.Hazaérve lepakoltam a konyhába. Anya a telefonon lógott mint mindig. Apa dolgozott.A bátyám ment tovább a Fame-be. Az egy teaház, Kávézó féleség...Este disco-ként funkcionál. Nem nagyon szeretem.Túl sok az ember.                                                                                 Estefelé felhívtam Emily-t. Megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk a Flower-be fagyizni.Kedvenc helyünk.Gyakran járunk ide Emilyvel.                      Bár sokak szerint csak a gazdagok járnak oda bár ez egyátalán nem igaz.Mi se vagyunk olyan gazdagok, mint amennyire a Bátyám feltünteti...Élen persze anyummal. Apum és Én pedig próbálunk kevésbé feltűnőek lenni.                                                                                                            Este megnéztem a mail-jeim. Valami srác írt, hogy állítólag az osztály társam lesz, és,hogy szoktuk egymást látni is...meg, hogy találkozni szeretne holnap vagy holnapután.Visszaírtam neki, hogy sajnos én nem tudom honnan ismerhetnénk egymást.De egy találkában benne vagyok.(végülis nem árthat). Megírtam neki, hogy szombatra nincs semmi programom akkor talizhatunk.